Messze, messze....

Sokszor érkezik hozzám más készítő munkájáról fotó, az esetek nagyrészében levágott logóval. Ezeket nem igazán szeretem, mert annak a híve vagyok, hogy, ha valaki rendel tőlem, azt azért tegye, mert megfogta a munkásságom, a kezem munkája, a stílusom. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki az én megrendelőm, és ez jól is van így. Ahol nem érezzük a közös hangot az érdeklődővel, ott nem én vagyok neki a megfelelő kézműves. Ebben az égvilágon nincs semmiféle rosszindulat, szimplán úgy gondolom, hogy az én munkámat én tudom úgy elkészíteni, ahogy azt egy fotón látják az emberek, más készítő munkáját pedig ő fogja elkészíteni úgy, ahogy az adott képen beleszeretett az adott érdeklődő. Kicsi ez a piac,  és többségünk már a fotó elrendezéséből, és a stílusjegyekből látja, tudja, hogy kinek a munkájáról kaptuk a fotót. Fordított esetben én sem szeretem, ha levágják a logómat, és például nyílvánosan keresnek alkotót, akik elkészítik. Van, hogy meg sem keresnek ajánlatkéréssel, csak bedobják valamelyik közösségi platformra, hogy ki az a vállalkozószellemű, aki megcsinálná, ha lehet gombokért. Sokszor futunk bele "árturistákba" is, ahol mindannyian megkapjuk azt a ctrl+c ctrl+v levelet, de ilyenkor az ember nem egy csomag tésztát vesz, hanem lehetőleg egy életre szóló emléket. Az pedig legyen olyan, ahogy az ember lánya megálmodta :)

Na, de mégis akadt egy eset, amikor nem vágott szíven a levágott logós, Facebook csoportban visszaköszönő munkám. Egy anyatej ékszer készítéssel foglalkozó külföldi csoportban bukkant fel az ékszerem. 

Egy ausztrál készítő kért segítséget, mert egy megrendelője az én ékszeremet szerette volna megrendelni. Ebben az esetben teljesen érthető, hogy nem engem keresett vele, mert nem a szomszédban lakom, és anyagi tekintetben drágább lett volna a leves, mint a hús, mert azért egy másik kontinensre elküldeni az alapanyagot, és vissza a kész ékszert, jelen szállítási díjak mellett 4 ékszert lehetett volna rendelni. Természetesen segítettem a posztolónak, bár a végeredmény (szerintem) teljesen más lett - erről írtam a szösszenet elején - de mindenki boldog volt. Nekem nagyon simogatta a lelkem, hogy ilyen messzi berkekig eljutnak a munkáim, és tetszést vált ki az emberekből.